halk lábnyomaid zúgása cseng a fülemben újrarajzolom elmosódott lépteidde csak a hangok után tapogatózoka sötétben amit az űr hagyotthalvány vonalait kiegészítem színezem ahogy egyre hangosabbanmegsüketítenek a reggelekmikor sajtszószos tésztád a reggelimamihez le sem feküdtemmert túl mély az ágy amibennélküled úszni sem akarokhogy partra vetve rajzolhassam ahogy én hallomsosemvolt lábnyomaid Ongai Kata